Orbán Viktor számára a Fidesz már nem jelent semmit

A képviselői mandátumok korlátozása miatt a Fidesz több, hosszú évek óta meghatározó politikusát veszíti el. Azok a képviselők, akik éveken át a pártot képviselték, a törvény következtében többé nem indulhatnak újra.

Egy politikai közösséget nem lehet kizárólag Facebook-bejegyzésekkel motiválni.

Orbán Viktor azonban most sem állt ki a saját közössége elé. Sem a parlamentben nem képviseli azt, sem a tüntetéseken.

Ha egy olyan ügy sem volt elég fontos számára, amelyet a saját pártja történelmi jelentőségűnek tart, akkor nehéz elképzelni, mi lehet az a helyzet, amely ennél is nagyobb súlyú lenne, és végül személyes kiállásra késztetné.

Őszintén sajnálom azokat a Fidesz-támogatókat, akik a STOP Önkény tüntetésen skandálják: „Viktor! Viktor! Viktor!”, miközben Orbán Viktor számára még annyit sem ér a saját szavazótábora, hogy személyesen megjelenjen, reményt öntsön a közösségébe, és biztassa a még megmaradt képviselőket arra, hogy a Fidesz új erőre kaphat.

Sajnálom azokat a nyugdíjasokat is, akik Orbán Viktor országjárásaira buszra vagy vonatra ültek, és a szűkös nyugdíjukból áldoztak arra, hogy jelenlétükkel támogassák a Fideszt.

Sajnálom azokat a Fidesz-szavazókat is, akik önkéntesként kopogtattak, szórólapoztak, beszélgettek az emberekkel, és szabadidejüket arra áldozták, hogy a pártot segítsék.

Itt az ideje, hogy a Fidesz támogatói is feltegyék maguknak a kérdést: ha Orbán Viktor számára ennyit ér a saját közössége, akkor valójában mi értelme van ennek az egésznek?

Egy politikai közösség nem egyik napról a másikra omlik össze. Lassan fárad el. Tüntetéseket még lehet szervezni, Facebook-bejegyzéseket még lehet írni, de ha a vezetője a legfontosabb pillanatokban sem áll ki a saját emberei elé, a szimpatizánsok előbb-utóbb elveszítik a hitüket.

Orbán Viktor korábban maga is arról beszélt, hogy azért nem ül be a parlamentbe, mert az ő árnyékában nehéz érvényesülni. Ez önmagában is azt mutatja, hogy pontosan tisztában van a saját politikai súlyával és azzal, milyen mozgósító ereje van a személyes jelenlétének.

Éppen ezért a távolmaradása sokkal többet jelent egyszerű hiányzásnál. Azt az üzenetet közvetíti a saját közössége felé, hogy még egy általuk történelmi jelentőségűnek tartott ügy sem ér annyit, hogy személyesen kiálljon mellettük.

Ha pedig maga a vezető sem hisz már annyira a saját közösségében, hogy a legfontosabb pillanatokban eléjük álljon, akkor nehéz elvárni, hogy a közösség még sokáig higgyen önmagában.