Kínzás, éheztetés, kényszermunka: ehhez hasonlítja a Fidesz az NVVH-t
Orbán Viktor szeptember 30-i Facebook-bejegyzésében jelentette be, hogy elindult a Fidesz oldalán az „ÁVH-figyelő”. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt ÁVH-nak nevezve azt írta:
– fogalmazott a Fidesz elnöke, aki a hivatal irányítóinak és munkatársainak nyilvánosság elé állítását sürgette: „Semmi nem maradhat titokban, ők sem maradhatnak árnyékban!”
Nők megerőszakolásáról, kiprovokált verekedésekről és mindennapos megfélemlítésről beszélnek a recski helyiek a tábor történetét feldolgozó dokumentumfilmben. Visszaemlékezéseik megmutatják, milyen erőszakot idéz fel a Fidesz, amikor az NVVH-t az ÁVH-hoz hasonlítja.
Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Recsk 1950–1953 – Egy titkos kényszermunkatábor története című filmjében a falu lakói arról is beszélnek, hogyan érte el őket az államvédelmisek erőszaka a tábor kerítésén kívül.
Nők megerőszakolása és zaklatása
A részlet egyik legsúlyosabb beszámolója Fazekas László recski kocsmárostól hangzik el, aki a falubeli nőket ért szexuális erőszakról beszél:
„Sajnos nevet nem mondhatok az ittenieknek az érdekében” – tette hozzá. Elbeszélése szerint az államvédelmisek az utcán sétáló nőkhöz csatlakoztak. A nők féltek elküldeni őket; az ávósok tudták, hol laknak, és este felkeresték őket az otthonukban is.
A riporter megkérdezte, fordulhattak-e a nők a rendőrséghez. „Nem tudtak folyamodni, mert a rendőrségnek sem volt olyan hatalma, hogy az ávósokkal szembe tudjon helyezkedni” – hangzott a válasz.
„Mindenkinek el kellett hallgatni, mert itt vannak az ávósok”
Fazekas az 1950 és 1953 közötti recski életet állandó atrocitásokkal jellemezte. „Uralták a kocsmát, a községet, és az igazság az, agresszívek voltak” – idézte fel az ávósok viselkedését.
Az őrség tagjai szabadidejükben lementek a kocsmába, ittak és verekedést provokáltak.
– mesélte.
A betérő államvédelmisek „ürgének” nevezték az embereket, a kocsmárost is így szólították. Ha tiltakozott a hangnem ellen, azzal válaszoltak, hogy mit idegeskedik. Egy idő után inkább kiszolgálta őket, hogy elkerülje a konfliktust.
Hamis vallomások, ájulásig tartó lépcsőztetés
Az Andrássy út 60. falai között a kínzás a kihallgatás eszköze volt. A Terror Háza Múzeum történeti ismertetője gumibotot, bikacsököt, ólomrugós és szöggel kivert botot is felsorol a bántalmazásokhoz használt eszközök között. A politikai rendőrség külön verőgárdát tartott fenn, a rabokat pedig ájulásig tartó lépcsőztetéssel is gyötörték.
A cél az volt, hogy a fogoly aláírja a kikényszerített, hamis beismerő vallomást. Az erőszak elrendelésében a politikai vezetés, az ÁVH parancsnokai és a kihallgatók is részt vehettek.
Rákosi addig akarta veretni a foglyokat, amíg be nem vallják, hogy angol kémek. Az ÁVH működésében az ember testi épsége és szabadsága is alárendelődött a politikai akaratnak.
Recsken ítélet nélkül kerültek a szögesdrót mögé
A terror egyik legismertebb helyszíne az ÁVH által 1950 és 1953 között működtetett recski kényszermunkatábor volt. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának összefoglalója szerint mintegy ezerötszáz politikai foglyot tartottak itt fogva bírósági ítélet nélkül.
Az internálás lehetővé tette, hogy a politikai rendőrség a vélt vagy valós ellenségeit megfossza szabadságuktól. A táborba záráshoz nem kellett bíróságon bizonyítani az érintett bűnösségét.
A recski rabok között katonatisztek, egyházi személyek, értelmiségiek és munkások is voltak. Faludy György költő ugyancsak megjárta a tábort. A foglyokkal nehéz fizikai munkát végeztettek a kőbányában, miközben az elégtelen élelmezés és a kegyetlen bánásmód felőrölte az erejüket.
A túlélők beszámolói verésekről, gúzsbakötésről, megalázó büntetésekről és éhezésről szólnak. Zsúfolt barakkokban, szűk fapriccseken aludtak; a tisztálkodás és az orvosi ellátás lehetősége is súlyosan korlátozott volt. A külvilágtól elzárt emberek kiszolgáltatottságához az is hozzátartozott, hogy családjuk sokszor a hollétükről sem tudott.
A családok azt sem tudták, hol vannak a szeretteik
Michnay Gyulának sikerült Nyugatra menekülnie Recskről. Később 520 rabtársa nevét sorolta fel rádióadásokban; számos hozzátartozó így tudta meg, hol tartják fogva családtagját.
A tábor világát Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Recsk 1950–1953 – Egy titkos kényszermunkatábor története című dokumentumfilmje is feltárta. Egykori rabokat és fogvatartókat egyaránt megszólaltattak. Böszörményi maga is Recsken raboskodott. A filmben a túlélők traumáival az egykori őrök felelősséghárító magyarázatai kerülnek szembe.
„A legtökéletesebb volt a kapcsolat” – így emlékezett az egyik államvédelmis
A dokumentumfilmben a falu és az államvédelmisek kapcsolatáról egymásnak élesen ellentmondó visszaemlékezések hangzanak el. Az államvédelmis oldalról megszólaló egyik férfi így jellemezte a viszonyt:
Arra a kérdésre, hogy szerették-e őket a faluban, szintén igenlő válasz érkezett. A helyiek elbeszéléseiben viszont félelem, megalázás és erőszak jelenik meg. A film egymás mellé állítja a kétféle emlékezetet: a jó kapcsolatról szóló kijelentések után azok beszélnek, akik a faluban éltek az ÁVH jelenlétének idején.
A tábor körüli munkák a helyieket is érintették. A filmrészletben lovas fogatokkal végzett kőszállításról, útépítésről és élelmiszerfuvarokról esik szó. Egy megszólaló robotnak nevezte a munkát, amelyért elmondása alapján olykor olyan keveset fizettek, hogy még odamenni sem érte volna meg.
Egy bányász karbidlámpával ütött vissza, volt ellenállás
Egy helybeli bányász, Zeller Ferenc arról beszélt, hogy az ávósok is kaptak verést. A bányász Varga Jáncsiként, a tábor akkori párttitkáraként azonosította a férfit, és felidézett egy vele történt összetűzést.
Elmondása szerint a bányászotthonban társaival pálinkát kértek. Varga elvette és megitta az ő italát, mire ő karbidlámpával megütötte. Verekedés lett belőle. A bányász arról is beszélt, hogy azzal fenyegette meg Vargát: ha elviteti, szabadulása után megöli.
„Elvitték a poharaimat, elvitték a székeimet, az egész berendezést elvitték”
Fazekas László kocsmáros saját vendéglőjének berendezéséről is beszélt. Felidézte, hogy az üzlet megszűnése után az ávósok elvitték a pultját a kőbányába, ahol kantint rendeztek be maguknak. A történetben Seres Pált név szerint is megemlítette mint az elvitel résztvevőjét.
A filmben erre az államosítás szabályaira hivatkozó magyarázat következik Seres Páltól. A válaszadó azzal érvelt, hogy a törvényt a kormány hozta, nem az ÁVO. A riporter azonban megkülönböztette az általános államosítást a kocsmáros által elmondott konkrét esettől: Fazekas László beszámolója arról szólt, hogy az ávósok felpakolták és elvitték a berendezést.
A falvakba is elért az erőszak
Az államvédelem erőszaka a vidéki lakosság életébe is behatolt. A kuláknak bélyegzett gazdálkodókat gazdasági kényszerrel, hatósági üldözéssel és fizikai bántalmazással próbálták megtörni.
A Terror Háza történeti összefoglalója külön „kulákverő csoportokról” ír: a vidéki akciók során embereket bántalmaztak, és halálos verések is történtek. A padlássöprések pedig a családok megélhetését veszélyeztették, amikor az államvédelem emberei a beszolgáltatás jegyében elvitték a terményeket.
Az áldozatok története többet érdemel egy politikai címkénél
Az NVVH hatásköreiről, ellenőrzéséről és konkrét eljárásairól lehet és kell is vitázni. Az ÁVH-val való azonosítás azonban a kínzások, a bírói ítélet nélküli fogva tartás és a kényszermunkatáborok emlékét is rávetíti a mai intézményre. Egy ilyen párhuzamot önmagában sem a politikai ellenérzés, sem egy hatóság széles jogköre nem igazol.
Források:
Orbán Viktor számára a Fidesz már nem jelent semmit
2026.07.09
Kövér László szerint a 2030-as választást már a 2026-os után elveszítette a Tisza
2026.06.29
Pócs János: Börtönbe is megyek ha kell, de nem hátrálok meg a demokráciáért folytatott harcban
2026.06.28
63 új kép jelent meg a GTA VI-ról
2026.06.24
A közösségi média láthatatlan szereplői: így torzíthatják a közösségi médiát a bothálózatok
2026.06.15
Lannert Judit visszaszólt Gulyás Gergelynek: Nem hiszem, hogy szövegértési problémái lennének
2026.06.07