Ruszin-Szendi Romulusz: a hősiesség valódi jelentése a szolgálat, a helytállás és az áldozatvállalás

Ruszin-Szendi Romulusz az 52-es hősi parcellánál arról beszélt, a hősök napja több mint egy emléknap, mert összeköti a múltat a jelennel, “összeköti azokat a magyarokat, akik különböző korokban, különböző egyenruhában vagy éppen egyenruha nélkül” ugyanazért, Magyarországért álltak helyt.

Emlékeztetett rá: az első világháború pusztítása után született meg az igény arra, hogy a nemzet is hivatalosan fejet hajtson hősei előtt, mert szinte nem volt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna valamilyen veszteség.

Ezért döntött úgy Magyarország, hogy minden évben lesz egy nap, amikor megállunk, amikor nem a politikáé, nem a hétköznapok zajáé, hanem a tiszteleté a főszerep, és ma, több mint egy évszázaddal később ugyanaz a kötelességünk: emlékezni - fogalmazott.

A haza szolgálata sokféle formát ölthet

Felhívta a figyelmet arra: a magyar hősök emléke nem szűkíthető le kizárólag a fegyvert viselő katonákra, mert a haza szolgálata sokféle formát ölthet, és a szabadságért hozott áldozat nem csak a csatatereken születik.

Mint mondta:

Hozzátette: az 52-es hősi parcellánál azok előtt hajtanak fejet, akik életükkel vagy sorsukkal fizettek azért, mert a magyar szabadság ügyét szolgálták.

Fotó: MTI/ Kocsis Zoltán

A honvédelmi miniszter kiemelte, hogy a történelem különböző oldalakról érkező embereket állított egymás mellé ebben a nemzeti emlékezetben, de közös bennük, hogy volt egy pillanat, amikor önmaguknál fontosabbnak tartották Magyarországot, “és talán ez a hősiesség valódi jelentése”.

A szabadság nem örökbe kapott ajándék

A miniszter beszélt arról is, hogy “a világ ma sem lett egyszerűbb, a biztonság ma sem magától értetődő és nekünk ma is szükségünk van olyan emberekre, akik értik: a szabadság nem örökbe kapott ajándék”, azt minden nemzedéknek újra és újra meg kell őriznie.

Fotó: MTI/ Kocsis Zoltán

Ruszin-Szendi Romulusz hozzáfűzte: ma rájuk emlékezünk, a katonákra, a szabadságharcosokra, az államférfiakra és talán legfontosabb, a névtelen hősökre. Minden magyarra, aki hitt abban, hogy Magyarországot érdemes szolgálni, dolgozni, helytállni és ha a sors úgy kívánja, áldozatot hozni -fogalmazott.

Az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényt, amelynek értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékeznek “az elmúlt ezredév magyar hőseire”, akik életüket adták a hazáért.