Már csak minden ötödik magyar gondolja úgy, hogy könnyen találna új állást

A BNP Paribas Cardif Biztosító és az NMS legfrissebb közös felmérése szerint a Munkaerőpiaci Stabilitási Index a második negyedévben 63 ponton állt. Az egyik legnagyobb változást abban a részmutatóban mérték, amely azt vizsgálja, mennyire bíznak a munkavállalók abban, hogy állásvesztés vagy felmondás után a képzettségüknek megfelelő új munkahelyet találnának.

Ez a mutató az év eleji 63 pontról 42 pontra esett vissza. Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent az optimisták aránya is: míg februárban a megkérdezettek 53 százaléka vélte úgy, hogy könnyen vagy nagyon könnyen találna megfelelő új állást, a legutóbbi felmérésben már csak 19 százalék mondta ugyanezt.

A nők jóval pesszimistábbak

A válaszok között jelentős különbségek láthatók nem, lakóhely és munkaterület szerint is. A férfiak 30 százaléka számítana nehéz álláskeresésre, míg a nőknél ez az arány 45 százalék.

Területi eltérések is kirajzolódnak. Az ország középső részén élők 34 százaléka gondolja úgy, hogy nehezen találna új, számára megfelelő munkát, Észak-Alföldön viszont már 46 százalék ez az arány.

Az egyes ágazatok között szintén komoly különbségeket mértek. A szolgáltatói szektor több területén – többek között a kis- és nagykereskedelemben, a személyi és üzleti szolgáltatásokban, a kultúrában, a művészetben, valamint a pénzügyi és jogi területeken – az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebbül ítélik meg az újraelhelyezkedés lehetőségét.

A cégben jobban bíznak, mint a saját állásukban

Érdekes különbség mutatkozik abban is, hogyan látják a dolgozók a munkaadójuk és a saját pozíciójuk jövőjét. A megkérdezettek 46 százaléka úgy gondolja, hogy az a vállalat, ahol jelenleg dolgozik, még több mint öt év múlva is működni fog. Saját állását azonban már csak 33 százalék tartja legalább ennyi ideig biztosnak.

A munkahely fennmaradását leginkább a piaci kereslettől teszik függővé: a válaszadók 30 százaléka szerint az a döntő, mekkora igény van a cég termékeire vagy szolgáltatásaira. Az adott ágazat általános helyzetét 21 százalék emelte ki, míg az ügyfelek, szerződések és megrendelések számát, illetve a vállalat pénzügyi helyzetét és üzleti eredményeit egyaránt 20-20 százalék tartja meghatározónak.

Saját állásuk biztonságát ugyanakkor elsősorban önmagukhoz kötik a dolgozók: a megkérdezettek mintegy kétharmada a teljesítményére és a tudására alapozza azt a várakozását, hogy megmarad a pozíciója.

Szinte mindenki kompromisszumra számít egy új munkahelyen

A bizonytalanság az álláskereséssel kapcsolatos elvárásokban is megjelenik. A válaszadók 87 százaléka arra számít, hogy egy új állás elfogadásakor valamiben engednie kellene jelenlegi elvárásaiból.

A legtöbben, 46 százalék, a fizetés és a juttatások terén számítanak kompromisszumra. Az utazási időből 35 százalék, a munkaidővel kapcsolatos igényeiből pedig 31 százalék lenne kénytelen engedni.

Kiss Márk István, a BNP Paribas Cardif Biztosító vezérigazgatója szerint az év elejéhez képest egyértelműen pesszimistábbá váltak a munkavállalók az állásváltás sikerével kapcsolatban.

Mint fogalmazott, sokan már eleve arra számítanak, hogy egy új munkahely megszerzéséhez lényeges kérdésekben, mindenekelőtt a fizetés terén kompromisszumot kellene kötniük.

A felmérés szerint a munkavállalók és a cégek helyzete egyszerre vált nehezebbé: az álláskeresők nehezebben találnak számukra megfelelő pozíciót, miközben a munkáltatók számára is problémát jelenthet a megfelelő szakemberek megtalálása.

A fizetéssel és az előrelépési lehetőségekkel a legelégedetlenebbek

A romló munkaerőpiaci várakozások ellenére a többség alapvetően jól érzi magát jelenlegi munkahelyén. A válaszadók 64 százaléka mondta ezt, és ugyanekkora arányban vélik úgy, hogy közvetlen vezetőjük tisztelettel, támogatóan és igazságosan bánik velük.

Az elégedetlenség leginkább két területen koncentrálódik: a fizetéssel és a szakmai fejlődési lehetőségekkel egyaránt a megkérdezettek 28 százaléka elégedetlen.

A jövedelmek igazságosságának megítélése ennél is kedvezőtlenebb képet mutat. A dolgozók 41 százaléka szerint a fizetése nem vagy egyáltalán nem igazságos a hasonló pozícióban dolgozó kollégákéhoz képest. Saját tapasztalatához és végzettségéhez mérten 47 százalék, a saját teljesítményéhez viszonyítva pedig 48 százalék érzi igazságtalannak a juttatását.

Egy nagyobb fizetésemelés sem feltétlenül elég a váltáshoz

A megkérdezettek 42 százaléka 11 százalékos vagy annál nagyobb fizetésemelést kapott az év elején. Közülük 26 százalék hajlandó lenne elhagyni jelenlegi munkahelyét, ha jobb ajánlatot kapna máshonnan, 45 százalék azonban még ebben az esetben is inkább maradna.

A kutatás alapján ráadásul a magasabb fizetés önmagában sokaknál nem elegendő indok a váltásra.

A válaszadók 19 százaléka kizárólag több pénzért nem menne másik munkahelyre, és mindössze 28 százalék mondta azt, hogy 30 százalékot meghaladó béremelés már elég lenne ahhoz, hogy otthagyja jelenlegi állását.

A munkahelyi lojalitást tehát több tényező is befolyásolja a fizetésen túl. A dolgozók számára a munkahelyi légkör, a vállalati kultúra és a munkahely elhelyezkedése, illetve az ingázás hossza is fontos szempont lehet.

A megfelelő fizetés hiányzik leginkább az álláshirdetésekből

Ha mégis álláskeresésre kerülne sor, nagyjából ugyanannyian próbálnának teljesen más területen elhelyezkedni, mint ahányan a jelenlegi szakmájukban keresnének új munkaadót.

A válaszadók 24 százaléka más iparágban dolgozna szívesen, 22 százalék pedig ugyanabban a munkakörben, de más cégnél folytatná a karrierjét. Önálló vállalkozás indítását mindössze 7 százalék tervezi.

Az álláshirdetésekből a munkavállalók szerint mindenekelőtt a megfelelő fizetés és juttatási csomag hiányzik: ezt a válaszadók 62 százaléka emelte ki. A munkahely közelségét, illetve a megfelelő légkört és vállalati kultúrát nagyjából minden negyedik megkérdezett hiányolja.

A kutatásból összességében kiderül, hogy miközben a magyar munkavállalók többsége nem feltétlenül akar távozni jelenlegi munkahelyéről, az állásváltás lehetőségét ma jóval kockázatosabbnak látják, mint az év elején. A fizetés továbbra is meghatározó tényező, de egyre kevésbé tűnik úgy, hogy önmagában ez döntené el, ki marad és ki keres új munkahelyet.